A rendszerváltástól napjainkig (1989–)


Az erdőfeltárásban és az erdészeti útépítésben jelentős fordulópontot jelent a rendszerváltás. Az áttérés a piacgazdaságra, a magántulajdon ismételt megjelenése, a környezet- és természetvédelem megerősödése új kihívásokat, új megoldásokat követelt az erdőfeltárás területén is. Ebben az időben megszűnt az erdészeti útépítések állami támogatása, amelynek látszólagos indoka az erdészeti utak természetromboló hatása, valóságban a pénztelenség és a természetvédelem felé tett politikai gesztus volt. Ennek következtében megszűntek az erdészeti útépítések, tönkrementek a speciális ismeretekkel rendelkező erdészeti útépítő vállalkozások, nem volt szükség erdészeti úttervezőre, nem volt fedezet az útfenntartásra. A jelentős szellemi értéket képviselő szakemberek feladták addigi pályájukat és más területen helyezkedtek el.
Az erdőfeltárás szocialista viszonyokra kidolgozott elméleteit főként a természetvédők támadták erősen. Ennek eredményeként a hallgatók egyre intenzívebben követelték az erdészeti útépítés oktatásának megszüntetését. Az Erdőmérnöki Kar tantervének alapvető átdolgozásakor azonban a kari vezetés határozottsága miatt erre nem került sor.
Az erdészeti mérnöki területeken egy újabb kihívás is megjelent a korszerű számítástechnika képében. A kereskedelmi korlátok ledöntésével hozzá lehetett jutni a korszerű számítástechnikát jelentő személyi számítógépekhez. A műszaki fejlesztés másik vonulatát tehát a számítástechnikával összefüggő fejlesztések jelentették. A rohamosan fejlődő követelményeknek megfelelő informatikai háttér kialakítása jelentős összegeket emésztett fel. Ennek az anyagi hátterét csak a gyakorlat számára eladható fejlesztésekből lehetett megteremteni. A Péterfalvi József által kidolgozott, az erdészeti utak számítógépes tervezését támogató programot a hallgatók 1990-től használhatták először. A létrehozott számítógépes alkalmazás és az 1996-ban megjelent Útmutató a számítógéppel támogatott úttervezéshez egyetemi jegyzet jelentős mértékben hozzájárult mind az oktatás fejlesztéséhez, mind az informatikai háttér anyagi feltételeinek biztosításához.
Az erdészeti gyakorlat úgy ítélte meg, hogy piacgazdaság keretei között egyre nagyobb szerepet kapó erdőhasználat témakörét önálló tanszéknek kell oktatni. 1992-ben ezért a három tanszéket összefogó Erdészeti Műszaki Tanszékcsoportot megszűntették és kialakultak az önálló diszciplínával rendelkező tanszékek: az Erdészeti Géptani Tanszék, az Erdőhasználattani Tanszék és az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék.
Az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszéken folyamatos harc folyt az erdőfeltárás és az erdészeti útügy elméleti és gyakorlati megújításáért. A tanszéket 1993-tól Kosztka Miklós vezette. Kidolgozta a természetközeli, többcélú többtulajdonosú erdőgazdálkodásnak megfelelő erdőfeltárás elméleti alapjait. Az elméleti alapok térinformatikai megvalósítását Péterfalvi József indította el, aki ezzel a témával 1995-től kezdődően foglalkozott. A DigiTerra Map erdészeti geoinformatikai program alkalmazásával megteremtette a dinamikus feltáróhálózat-tervezés lehetőségét. 2000-ben a fejlesztő csoport újabb taggal bővült Markó Gergely személyében. A közös munka eredményeként megszületett a A Börzsöny komplex közjóléti feltárása című kutatásfejlesztési jelentés, amely a korábban kidolgozott elvek gyakorlati használhatóságát bizonyította be. Az egyre gyorsabb ütemben fejlődő informatika lehetőségeit felhasználva a korábbi eredmények továbbfejlesztésével Markó Gergely létrehozta az önálló grafikus felülettel rendelkező úttervező szoftvert. Az először ERDUTTERV, majd maCADam szoftver fejlesztése napjainkban is folyik.
A 2004-től meginduló pályázati lehetőségeket kihasználva az Erdő- és Fahasznosítási Regionális Egyetemi Tudásközpont pályázat (2005–2008) keretén belül az Erdészeti feltáróhálózatok fejlesztése részfeladatban a korábban Kosztka Miklós által kidolgozott papír alapú útfenntartási rendszer és a térinformatika összekapcsolásával kifejlesztésre került az Erdészeti Útügyi Információs Rendszer, valamint a mészstabilizáció erdészeti utak pályaszerkezetében betöltött szerepének felderítésére kísérleti útszakasz épült. A pályázati forrás felhasználásával újabb fejlesztőmérnökkel bővült a személyi állomány Primusz Péter személyében.
Eközben folyamatosan folyt a felsőoktatás átalakítása. Első lépésként az útépítés tananyagának első részét kibővítettük az erdőfeltárás jelentőségének kivonatos ismertetésével, hogy a hallgatók el tudják helyezni az útépítés fontosságát az erdőfeltárás és az erdőgazdálkodás területén. Ezt érzékelte az Erdőhasználattani Tanszék és a témát átadta tanszékünknek. Ezzel részben saját terheit csökkentette, illetve a felszabaduló időt saját témájára tudta felhasználni, mert a témához tartozó óraszámot nem adta át. Így alakult ki az Erdészeti utak tervezése című tantárgy, amely magába foglalja az erdőfeltárás elméletét és az úttervezést. Az Erdészeti útépítés tantárgy a talajmechanikát, az alépítményi szerkezeteket, az útpályaszerkezeteket és az útfenntartás fejezeteit tárgyalja. A tantervekben megjelentek a választható tantárgyak, amelyeket rendszerbe foglalva kialakultak a szakirányok. Ezzel lehetővé vált az erdőfeltárás és az erdészeti útügy elmélyült oktatása. A szakirányos, illetve a választható tantárgyak sora: Feltáróhálózatok tervezése, Erdészeti utak számítógépes tervezése, Erdészeti útfenntartási rendszer, Erdei vasutak, Fahidak tervezése. Az erdőfeltárás témakörét szorosan érintő szakmai tantárgyak sorát kiegészíti a CAD ismeretek a mélyépítésben, a Műszaki hidrológiai számítások című tantárgyak. A szakirány témakörének teljessé tétele érdekében társ tanszékek bevonásával megindult az Utak környezetvédelmi hatásai és az Útfenntartás gépei elnevezésű tantárgyak oktatása is.
A rendszerváltás kezdetén megindított szakalapítások érintették az erdőfeltárás műszaki részéhez kapcsolható tantárgyak megjelenését is. Az 1993-ban meginduló környezetvédelmi oktatásban a Környezetmérnöki Szakon 1996-ban Infrastruktúra és Mélyépítés tantárgyak oktatása kezdődött meg.
A Faipari Mérnök Karon is szakirányokat alakítottak. A Faszerkezet tervező Szakirányba a Talajmechanika és a Földművek elnevezésű tantárgyakat szintén tanszékünk oktatja. Ennek a szakiránynak az elvégzésével a faipari mérnökök faszerkezet tervezői jogosultságot nyerhetnek.
Adminisztratív érdekek miatt 2000-ben kialakították a Geomatikai és Mérnöki Létesítmények Intézetet. Ennek vezetője Kosztka Miklós lett. Az Intézet két intézeti tanszékből állt: a Földmérési és Távérzékelési Tanszékből, valamint az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszékből. A felsőoktatási törvény módosítása miatt a vezetők létszámát csökkenteni kellett, ezért a tanszékvezetői kinevezéseket megszüntették. Az intézet így 2007-ben hivatalosan egyetlen szervezetbe tömörült Geomatikai, Erőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet név alatt. Az intézetigazgatói teendőket 2007. szeptember 30-tól 2008. július 1-ig megbízottként, majd 2008. július 1-től kinevezett intézetigazgatóként Dr. Péterfalvi József egyetemi docens látja el.