A második világháború befejezésétől a forradalomig (1945–1956)


A II. világháború befejezése és Modrovich Ferenc halála után az erdőfeltárás témakörét Adamovich László gondozta tovább. Munkáját 1944. november 1-jétől Modrovich Ferenc szárnyai alatt díjas gyakornokként kezdte meg. Az Út- és Vasútépítés Tanszékre 1946. március 1-jétől nevezik ki tanársegédnek. Modrovich Ferenc váratlan halála után megbízzák a tanszék vezetésével. Egyetemi adjunktus 1948-49 között, majd 1949 szeptember 1-ével intézeti tanári kinevezést kap. Az időközben átalakult és új nevet kapott Erdőfeltárási és Gépesítési Tanszéket 1952–1956 között intézeti tanárként vezeti.
Adamovich László munkássága a Modrovich Ferenc által megteremtett alapokra épült. A II. világháborút követő bizonytalan politikai és gazdasági viszonyok között, az ország és az erdőgazdálkodás műszaki színvonala az erdőfeltárás fejlődésének irányát is bizonytalanná tette. Adamovich László megpróbálta átfogni addig oktatott, erdőfeltárással foglalkozó korabeli műszaki lehetőségeket. Jegyzetei foglalkoznak az erdei vasútépítéssel, az útépítéssel, az erdészeti drótkötélpályákkal, a vízi szállítóberendezésekkel, a függőpályákkal és gördülőpályákkal. Partos Antallal közösen megírták a Vízépítéstan továbbá az Erdészeti hídépítés című jegyzeteket. Folyamatosan korszerűsített jegyzetei 1950–1956 között több kiadást értek meg. A bizonytalan helyzetet az oktatott tananyag szerkezete is jól érzékelteti. Még hatnak a régi ismeretek, a történelmi reménykedés, de az új társadalmi rendet kialakító határozott vonalak még nem alakultak ki. Ez különösen a központilag irányított műszaki fejlesztések területén éreztette hatását, amikor a fejlesztések irányait jelszavak határozták meg. Hozzájárult ehhez, hogy az ország bezártsága nem tette lehetővé a töretlenül fejlődő országokban lezajló műszaki fejlődések eredményeinek megismerését. Az egyoldalúan a Szovjetunió példáját követendő fejlesztések az erdőfeltárás ügyét nem vitték előre.
1949–1952 között az Erdészeti Szállítóberendezések Tanszék személyi állománya megújult. 1951-ben került a tanszékre Herpay Imre. Mivel vasútépítési gyakorlattal rendelkezett, kezdetben az erdei vasutak témakörével foglalkozott. Partos Antal távozása után átvette a talajmechanika témájának gondozását és a gazdaságosan építhető erdészeti útpályaszerkezetek témájával kezdett foglalkozni.
Adamovich László 1956. novemberében elhagyta Magyarországot és Kanadában, Vancouverben tevékenyen részt vállalt az UBC Soproni Divíziójának megszervezésében. Jelentős eredményeket elérő szakmai tevékenységét ettől kezdve Kanadában fejtette ki, nagy nemzetközi tekintélyt szerezve a magyar erdészeti műszaki oktatásnak.