A millenniumtól Trianonig (1896–1920)


A millennium idejére kialakult az egységes erdészeti oktatás, amelyben az erdőfeltárás különböző tananyagokban, részletekben jelenik meg.
Jelentős haladást jelentett az 1904. évben életbelépett új szervezeti szabályzat, amely az erdészeti szaktanszékek számát hatra emelte és a tanulmányi időt egységesen négy évben határozta meg. Ennek eredményeként 1906-ban került a főiskolára Jankó Sándor, aki közvetlenül ezt megelőzően fél éves tanulmányúton tanulmányozta az erdészeti szállítóberendezések és a vadpatak szabályozás közép-európai helyzetét. Alapvető feladata az erdőgazdálkodással összefüggő geodéziai ismeretek oktatása, amelyben jelentős eredményeket ért el. Ezek mellett foglalkozott a vízi és szárazföldi szállítás berendezéseinek műszaki tervezésével, amelynek tananyagát az 1908-ban kézirat formájában Selmecbányán megjelent „Erdei szállítóeszközök és berendezések” című kétkötetes műve foglal össze.
A dinamikus fejlődésnek az I. világháború szabott gátat. A főiskola anyagi támogatása lecsökkent, a hallgatók a fronton, vagy hadifogságban voltak. Ezt nehezítette az összeomlás, amelynek hatására 1918-ban a pénzügyminiszter rendeletére megkezdődött a főiskola áttelepítése.
A főiskola helyzetének rendeződése az 1920-as évek elejére tehető. Sobó Jenő halála után az erdészeti szállítóberendezések témakörét Jankó Sándor gondozta magas műszaki mérnöki szemlélettel 1923-ig. A talpon maradás és a megújulási törekvés jó példája az „Erdei szállítóberendezések” című kétkötetes tankönyvének megjelentetése 1920-ban Sopronban. Ennek tárgykörei még felölelik a világháború előtt megjelent szakkönyvek fő témaköreit, annak ellenére, hogy a trianoni tragikus békeszerződés hatására hazánk területének kétharmadát, erdőterületeink 80%-át csatolták az utódállamokhoz. Senki nem hitte és nem akarta tudomásul venni, hogy a korábban 34% körüli erdősültségünk mintegy 8%-ra csökkent és ezzel az erdőgazdálkodás szerepének súlya is jelentősen megváltozott.