Az erdőfeltárás a kiegyezésig (1846–1867)


Az erdészeti tanintézet története 1846-ban lezárul, mert azt akadémiai rangra emelik. A kezdeti időben az erdészeti tudományokkal még mindig csak egy tanszék foglalkozik. Feistmantel és Schwarz közösen okítják az erdészeket. Az 1846-tól érvényes tantervben a II. évfolyam 2. félévében oktatják a polgári építészetet, amely a vízi és útépítészet anyagát foglalja magában. A III. évfolyam 1. félévében oktatták az erdőhasználat témakörét, benne a korábban ismertetett erdészeti szállítást, továbbá az építészeti vázrajzok és épületi tervek szerkesztését. Ekkor jelenik meg először az, hogy a faanyagszállítás és az azt kiszolgáló mérnöki létesítmények oktatása elválik egymástól.
1847-ben Feistmantel felmentését kéri, utódja Schwarz Ignácz Frigyes lesz.
Az 1848/49-es szabadságharc idején Schwarz elhagyni kényszerül Selmecbányát. A forradalom és szabadságharc idejét Bécsben vészeli át. Az erdészeti oktatást tordai Lázár Jakab magyar nyelven folytatja. A szabadságharc leverése után az akadémia működését felfüggesztik.
Az oktatást 1850-ben indítják meg ismét. Az erdészeti tanszék vezetésével annak korábbi tanárát Schwarz Ignácot bízzák meg. 1858–1864 között az erdészeti oktatást Schwarz és Wágner Károly osztotta meg. Az erdőhasználattant mindketten tanították. Az erdőfeltárással összefüggő ismereteket valószínűleg Schwarz oktatta. Erre utal „Die Forstwissenschaft in kurzen Umrissen” című könyve, amelynek 95–106. oldalain az erdészeti szállítással foglalkozik. Ekkoriban az erdészeti képzés többször változott a kettő és három éves időtartam között. Wágner Károly 1864-ben megvált az intézménytől, mert „az erdészeti akadémia viszonyaival megbarátkozni nem tudott”. (Vadas 1896.) Az akadémia vezetése és az erdészeti szakma mindjobban érezte, hogy a kétéves képzésnek eredménye nem kielégítő, a tanfolyamot három évre terjesztette ki. Az 1886. évi tantervében az erdőfeltárást érintő tantárgyak a II. évfolyamon mindkét félévben Építészet elnevezéssel 3+2 órában, Építészeti rajz címmel 6+4 órában; illetve a III. évfolyamon Erdőhasználat és iparműtan néven 4+3 órában mindkét félévben leadva szerepelt.
1866 decemberében Schwarz Ignácz halálával az erdészeti tanári álláshely megüresedett. A pénzügyminisztérium által kiírt pályázatot Wágner Károly nyerte el. Az akadémia szomorú helyzetét felmérve és azt a főhatóságok felé felterjesztve kérése és javaslata meghallgatásra talált, amely szerint az erdőakadémia szervezetébe további tanári állásokat létesített. Ekkor került az intézethez Lázár Jakab, Fekete Lajos, Szécsi (ekkor még Nickel) Zsigmond és Belházy Jenő. Belházyt, annak betegsége miatt egy éven belül Illés Nándor váltotta fel és ezzel kialakult az első magyar tanári kar.