Az erdőfeltárás az Erdészeti Tanintézetben (1808–1846)


A hazai erdészeti felsőoktatás megalapítója és első professzora Wilckens Dávid Henrich volt. Az 1808. januárjában kinevezett tanárt az erdészeti oktatás tantervének összeállítására is kötelezték, amely feladatának már ennek az évnek a közepén eleget tett. Előterjesztésében az erdészeti tudományok között szerepelteti az alkalmazott mennyiségtan tantárgycsoportban a mechanika (statika, géptan); és az építészet (középítészet, vízépítészet, bányaácsolás, építészeti rajz) oktatását. Ebben az időben a faanyag hosszú távú szállítását jellemzően vízi úton oldották meg, amelyhez megfelelő mérnöki szerkezeteket kellett kialakítani. A termőterületen a gravitációt és az emberi erőt hasznosították. A termőterület és a vízfolyás között fogatokkal végezték a szállítást, amelyeknek nem volt különös igénye a pálya kiépítése iránt.
A tantervet 1811-ben bővítette ki, az oktatás három évre bővült. A megnövekedett munkát egy ideiglenes erdészeti adjunktus Ráth Ignácz segítette. A tantárgyak felosztásánál Wilckens inkább a biológiai és közgazdasági, Ráth a műszaki témákat oktatta. Ebben a tantervben a faanyag szállítás a harmadik félév tananyaga lett. Ráth Ignácz segédtanár feladata volt az erdészeti felméréstan oktatása is, amely tantárgyat a bányászakadémikusoknak is hallgatni kellett. 1816-tól kezdve ismét új tanterv született, amely visszalépést jelentett az 1811 évihez képest, de az a szállítással kapcsolatos tananyagot nem érintette.
1832-ben Wilckens meghalt, nagy űrt hagyva maga után az akadémián. Az előadásokat Lang György főerdőmester tartotta, később ebbe bekapcsolódott Schmall Frigyes is. Az erdőfeltárást érintő oktatásban jelentős változások ez idő alatt nem voltak. 1834-35-ben Langot és Schmallt felmentik megbízatásuk alól, Wilckens utódjául Feistmantel Rudolfot bízzák meg.
Feistmantel tanrendjében a harmadik félévben szerepel az erdőgazdaságtan, amelyben előadta a fakitermelést, a fa feldolgozását és a faanyag szállítását. Előadási anyagát könyv formájában is összefoglalta „Die Forstwissenschaft nach ihrem ganzen Umfange mit besonderer Rücksicht auf die österreichischen Staaten”. Az 1836-ban Bécsben kiadott tankönyv harmadik kötete foglalkozik az erdőhasználattal (Dritte Abteilung: Grundzüge der Forstbenutzung). Ennek a kötetnek a 6–126-ig terjedő oldalain a faanyag szállításáról értekezik. Külön tárgyalja a szárazföldi és vízi szállítást. A szárazföldi szállításnál foglalkozik a faanyag emberi erővel történő hordásával, a dobással, a húzásával, a csúsztatással, a csúszdákkal. A vízi szállításnál az úsztatással, a tutajozással és a hajózással. A műszaki részeket arányosan tartalmazó német szakkönyv alig néhány évvel később jelent meg, mint Heinrich Cotta „Grundriss der Forstwirtschaft” című, 1831-ben megjelent műve, amelynek szintén 3. kötete foglalkozik az erdészeti szállítással.


1838-ban Feistmantel mellé kinevezik Schwarz Ignácz Frigyest tanársegédnek, majd 1840-től adjunktussá. Feladata a bányászati akadémikusok részére egy tömörített erdészeti tananyag oktatása.