Herpay Imre

Herpay Imre

erdőmérnök, tiszteletbeli doktor
(Vajszló, 1924. augusztus 23. – Sopron, 2007. szeptember 4.)


1924. augusztus 23-án született Vajszlón. Az erdőmérnöki oklevelet 1949-ben szerezte meg Sopronban. Diplomája megszerzése után 1949-től 1950-ig a MÁV Pécsi Osztálymérnökségén szakaszmérnökként dolgozott. 1950-től 1951-ig az FM Erdészeti Főosztályának 8. sz. Erdőrendezőségén Pécsett erdőrendezőként tevékenykedett.
1951-ben pályázat útján tanársegédi kinevezést kapott az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőfeltárási és Gépesítési Tanszékére Sopronba. Ettől kezdve itt, illetve a jogutód intézményeknél dolgozik egyre magasabb beosztásokban. 1951–1954-ig tanársegéd, 19554–1962-ig egyetemi adjunktus, 1962–1976-ig egyetemi docens, 1976–1984-ig, nyugállományba vonulásáig egyetemi tanár. 1975–1978-ig az Erdészeti Szállítástani, 1977–1982-ig az Erdőhasználattani, 1982–1984-ig nyugdíjazásáig az Erdőhasználati és Feltárási Tanszéket vezette.
Egyetemi oktatóként több évtizeden keresztül oktatta az erdőgazdasági utak tervezését, építését, a talajmechanikát, az erdészeti anyagmozgatást, a fakitermelési folyamatok idő és költségelemzését, az erdészeti anyagmozgatást, az fakitermelés és erdőfeltárás komplex tervezését a nappali tagozaton tanuló hallgatóknak és mérnöktovábbképzéseken a gyakorlati szakemberek számára.
Kiemelkedő oktatómunkája és széleskörű tudományszervezési tevékenysége alapján 1978–1984 között két ciklusban volt az Erdőmérnöki Kar dékánja.
Első tudományos eredménye a talajstabilizációk erdészeti útépítésben való alkalmazása volt, amellyel országos elismertséget szerzett. Kezdetben minden stabilizációt maga tervezett meg. Közreműködött az ERFATERV Talajmechanikai Laboratóriumának létrehozásában és annak működését tapasztalataival támogatta.
Minisztériumi kutatási megbízás alapján éveken ekresztül irányította a mezőgazdasági utak és úthálózatok fejlesztésére irányuló kutatásokat. Ennek keretében felelőse volt egy útpályaszerkezet méretezési nagyminta kísérletnek, amely csatlakozott a Német Demokratikus Köztársaság hasonló kutatásával.
Az erdészeti útépítés, az erdőfeltárás a fakitermelés és a faanyagmozgatás területén átfogó kutatásokat és fejlesztéseket folytatott. Az általa kidolgozott tervezési és szervezési módszerek a fa döntésétől a a feldolgozó üzemig terjedő teljes termelési folyamatot átfogják.
A IUFRO „Erdészeti útépítés” munkacsoportjának több éven át témavezetője, a „Fa szállítása”munkacsoport társelnöke. Tagja volt a MTA Erdészeti Bizottságának és a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak.
Az Országos Erdészeti Egyesület elnöke 1979-190 között több cikluson keresztül. Eben a minőségében is a korszerű erdőgazdálkodás megvalósításáért harcolt.
Számos kitüntetése közül kiemelendő a Bedő Albert díj, a Munka Érdemrend arany fokozata valamint a Bernhard-Edouard Fernow Plakett. A Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora.
Sopronban halt meg 2007. szeptember 4-én.