Pankotai Gábor

Pankotai (Iby) Gábor

erdőmérnök, egyetemi tanár, tiszteletbeli doktor
(Szöllős, 1914. augusztus 11. – Sopron, 1997. szeptember 27.)


1914. augusztus 11-én született Szőllősön, Arad megyében. Gimnazista korában elkerült a szülői háztól és ettől kezdve saját erejéből végezte tanulmányait.
1934-ben iratkozott be a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karára.
1940. június 28-án szerezte meg erdőmérnöki oklevelét. Ezt megelőzően mint gyakornok az Erdőrendezéstani Tanszéken dolgozott dr. Fekete Zoltán pofesszor irányításával. Diplomája kézhezvétele után 1940. november 21-éig tanársegédi beosztást kapott ugyanezen a tanszéken. 1940 decemberétől 1944 októberéig a Bustyaházai m. kir. Erdőigazgatóságon teljesített szolgálatot a Taracközi Erdei Vasút üzemvezetőjeként. A háborús időben jelentős teher és személyszállítást lebonyolító 144 km hosszú vasútvonal üzemeltetését példaszerűen szervezte meg.
1944-1945. augusztus 20-ig katonai szolgálatot teljesített.
A katonaságot követően 1948 augusztusáig a Pusztamaróti Erdészet vezetője volt, ahol az erdészet megszervezését is sikeresen megoldotta.
1948–1950 között az Országos Tervhivatal erdészeti előadója, majd az erdőgazdaságok központjának tervfőosztály vezetője lett.
1950 júniusától az Erdőrendezési Intézet főmérnöke, ahol megszervezi az Erdőterv magját képező tervezőirodát. Ennek 1957 februárjáig tervezőmérnöke volt.
1957 februárjától 1958 novemberéig az Országos Erdészeti Főigazgatóság osztályvezető-helyettes főmérnöke lett.
1958. október 21-étől az Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Szállítástani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensévé nevezték ki. Egyetemi tanárrá 1962. augusztus 12-én nevezik ki.
1962. január 25-én a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusi fokozatot szerezte meg.
1966-1969 között az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora. 1969–1972-ben rektorhelyettes, 1972-1975 között dékán volt.
Az erdészeti szállítástannal, erdőfeltárással és az erdészeti útépítéssel kapcsolatos tantárgyak oktatását új alapokra helyezte. Erdészeti szállítástan című tankönyve amit Herpay Imrével közösen írt, hosszú éveken keresztül volt a hallgatók tankönyve. 1967-től átvette a vízgazdálkodástan oktatását, amelynek tananyagát átdolgozta és korszerűsítette. Szigorú, következetes oktató volt, aki az erdőmérnök hallgatókat a mérnöki munkára nevelte. Mindennek ellenére támogatta a hallgatók törekvéseit, segítette a selmeci hagyományok felélesztését. Nevéhez főződik a díszkorsó adományozás hagyományának megteremetése. Munkájának köszönhetően erdőmérnök generációk váltak sikeressé az erdőgazdálkodás területén kívül eső műszaki szakterületen is.
Előadásainak anyagát, gyakorlati tevékenysége során szerzett tapasztalatait számos publikációban adta közre.
A Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora.
1975. december 31-én vonult nyugállományba, élete utolsó éveit Hegykőn töltötte. 1997. szeptember 27- én halt meg Sopronban.